Őszelő

Szél jött, eső hullott
víz cseppje megfakasztott,
égnek néztem, mert Nap-anyánk várt,
fény felé elindultam,
ifjú, és szabad voltam
erdő fedte a látóhatárt

Lombjaim madár járta,
átszínezte nap világa
gyermekem szél hátán messzire szállt
óvta a földnek mélye,
Teremtő hűs kezére,
életet adó csókjára várt.

Földből a bölcsességet,
ősi-örök regéket
világ hajnalát hallgattam én,
égből a Napnak fényét,
lángból szőtt regéjét:
Örégisten dalban mesélt

Erdőmbe emberek jöttek,
halk szavamra figyeltek,
vélem szólt csendben Világ dala,
hallgatták, és fogadták
utódnak továbbadták,
így múlott korok hajnala.

Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
fent és lent, örök és teljes,
kék folyó, nyíló virág,
Kint és bent, szabad és élő,
mélyből jő, égbe megy fel,
szétosztja kincseit lám, ma
s holnapra újat nevel majd fel

Szépséges, ős-öreg fa,
áll a dombon egymagába
tágas erdeje emlék csupán,
vén szíve lassan mozdul,
koronája őszbe fordul,
Álom jő el nyár után...

Vele a fény, vele az élet
Föld és ég közötti világ
fent és lent, örök és teljes,
kék folyó, nyíló virág,
Kint és bent, szabad és élő,
mélyből jő, égbe megy fel,
szétosztja kincseit lám, ma
s holnapra újat nevel majd fel